Sok érzékeny természetű embernél a tavasz testileg a legmegerőltetőbb évszak.

Az átmeneti időben kifejlődik ezeknél az úgynevezett tavaszi bágyadtság:

• A végtagok erőtlenek,
• az alvási szükséglet,
• növekedett étvágytalanság,
• sőt kifejezett esetekben szívgyengeség jelei is mutatkozhatnak.

Ezek a panaszok, mint a szervezet önmérgezésének a tünetei: Egészségtelen lakás, célszerűtlen öltözködés és hiányos testápolás következményei is lehetnek.

Jellemzően ilyenkor a fehérjeanyagok bomlási terméke, a húgysav a vérben megszaporodik, egyes ásványi anyagok és vitaminok pedig megfogynak. Ezek az elváltozások, melyek testi és lelki tünetekben nyilvánulnak meg, arra kényszerítenek bennünket, hogy a kellemetlen, tavaszkor jelentkező tüneteket eltávolítsuk, a testet és a lelket felélesszük és felfrissítsük.

Akinek télen nem volt alkalma kielégítő testmozgást végezni, és huzmosabb időt sem tölthetett a szabadban, aki helytelen életmód vagy társadalmi szokás következtében úgy az étkezésben, mint pedig az ivásban mértéktelen volt, annak (…)

(…) a tavaszi kúra a test megtisztítását és felüdülését jelenti!

Nemcsak a vér, de az egyes szervek is felvesznek magukba az előrehaladott korban bizonyos mennyiségű mérget! Ezt a mérget kémiai úton kimutatni nem tudjuk, ez a szervezet salakja.

Az égési folyamatok alatt a szervekben bizonyos mennyiségű salak marad vissza. A salak az idők folyamán felhalmozódik, és az anyagcsere további zavartalan lefolyását megakadályozza.

Ennek a folyamatnak az utókövetkezménye az életfolyamatok fokozatos, de feltartóztathatatlan csökkenése, romlása.

Valószínű, hogy ezeknek a salaktermészetű anyagoknak a felszaporodása az igazi oka a végelgyengülésnek, amikor az anyagcserét a saját bomlási termékei teszik életképtelenné. A megfiatalítással foglalkozó kutatók e tekintetben a legújabb időkben érdekes eredményeket mutattak fel.

Ősidők óta, egészen a 19. század elejéig a tavaszi kúrák nagy közkedveltségnek örvendtek!

Ezeket vértisztításra és a hurutos betegségek elhárítására használták fel. Erélyes béltisztítás és hánytatás mellett kiterjedten alkalmazták a tavaszi kúrák alatt az érvágást.

A híres francia író, Moliére erős gúnnyal támadta „A képzelt beteg” című híres darabjában a XIV. Lajos francia király idejében elterjedt klisztért, amellyel az akkori időben durván visszaéltek.

Ezt a durva, következményeiben is ártalmas „felfrissítő kúrát” a 19. században felfelé törő, most már tudományos alapokra fektetett gyógyászat teljesen megszüntette. Egyedül a gyógynövényekkel végzett tavaszi kúra maradt meg!

Különösen közkedvelt a gyógynövények friss nedveivel végzett kúra

A megfelelő gyógynövények leveleit és gyökereit összekeverik, felaprítják, és erre a célra alkalmas présben kisajtolják. Ezt a nyers növényi nedvet reggel éhgyomorra fogyaszthatjuk a kornak és alkatnak megfelelően körülbelül egy kávéskanálnyi vagy evőkanálnyi mennyiségben, utána pedig célszerű sétálnunk egyet.

A második adag gyógynővénynedvet délután, esetleg este isszuk meg. A nedvet egyenlő mennyiségű mézzel is összekeverhetjük.

A növényeknek só- és növénysavtartalma kedvező hatást gyakorolhat a bélműködésre és az egész szervezetre:

• Megszabadíthatják a szervezetet, a vért és a szövetnedveket az ártalmas sóktól, (mint pl. a húgysav),
• és a szervezet ellenálló képességét is fokozhatják.

Tavaszi kúrára a következő gyógynövényeket használhatjuk fel:

• közönséges cickafarok,
• lándzsás útifű,
• martilapu,
• gyermekláncfű,
• fecskefű, mezei katáng gyökere,
• mezei zsurló,
• és/vagy sóska.

Ha egy ilyen gyógynövénykúrát valami oknál fogva nem alkalmazhatunk, akkor a többi ízlés kérdése:

Ajánlott, ugyanis például ezeknek a növényeknek a megszárítása (vegyünk még hozzá szamóca- és szederlevelet). Majd tea készíthető belőlük. A teából igyunk reggel és este egy-egy csészényit.

Főzeléket is készíthetünk belőlük (a parajhoz hasonlóan).

A tavaszi kúra tartama 4-6 hét.

Híres az ismert természettudós, Humboldt Sándor gyógynövénylevese:

Ezt a következő gyógynövényekből állíthatjuk elő: közönséges cickafarok, kerek repkény, orvosi vérfű, szagosmüge, borsos varjúháj, százszorszép, vízitorma, salátatorma, nagylevelű csalán és olasz saláta (turbolya).

A leves elkészítése igen egyszerű: Vegyünk egy maréknyi levelet a keverékből, mossuk meg jól, és főzzük lassú tűzőn, amíg a levelek megpuhulnak, akkor pedig passzírozzuk át. ⇒ A levest sűrítsük vajban pirított rántással, és tegyünk a tetejére pirított kenyérkockát.

Ezt a levest tavasszal naponta élvezhetjük.